Azt mondják az életnek mindenkivel célja van.. mégis akkor mivel érdemeltem ki, hogy az legyen a cél, hogy tönkre tegyen?!
a sorsunkat..
A sorsunkat mi írjuk? Tudunk változtatni? Jóra tudjuk fordítani? Sajnos nem. Bele kell törődni a sok rosszba és remélni a jót..
A szerelem fáj..
A szerelem fáj, a szerelem tönkre tesz.. nem tudok mást szeretni, minden nap csak rád gondolok és azon agyalok miért nem vagyok elég jó neked? Megszakad a szívem, amikor beszélünk de tönkre vagyok menve amikor nem.. nem értem kettőnk közt mi az ami van. Se szerelem, se barátság.. mi mik vagyunk? Miért kötődünk egymáshoz? Miért nem tudlak elfelejteni? Talán te élvezed, hogy tönkre tesz a mosolyod, a kedvességed, a törődésed és szét szakad a szívem minden egyes beszélgetés után, hogy nem vagy az enyém..
sok ember..
Sok ember sétál be és ki az életünkbe és csak kevesen hagynak bennünk mély nyomot..
majd nevetek..
Küld a melléről egy képet és máris oda vissza vagy érte?! Akkor engem elfelejthetsz és majd nevetek amikor megtudod, hogy rajtad kívül hány srácnak van meg ugyanaz a kép, mint ami neked! 😉
